File:Gulácsy, Lajos - Sunday Afternoon in Corno (1911-2).jpg

(1882, Budapest - 1932, Budapest)

Vasárnap délután Comoban 1911-12 Olaj, lemezpapír, 102,5 x 69 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A festmény elõterében Gulácsy kedvelt rokokó figuráit látjuk. A piros kalapos, bájos arcú fiatal nõ kedvesen fordul a vele szemben álló - háromszögletû kalapot viselõ - férfihoz. Mögöttük két tipegõ járású idõsebb férfi közeledik az elõtér felé. Ív alakú, kõkerítéssel szegélyezett és kõkockákkal kirakott út vezet át a középtérbe, az itáliai kisvárások arculatát idézõ épületek közé. A háttérben a délutáni égbolt felhõtlen nyugalma tündököl. Gulácsy a festménynek ezt a sajátosan derûs és nyugalmas hangulatát nemcsak a 18. századi rokokó figurák szerepeltetésével érte el, hanem azáltal is, hogy az ábrázolást egy kicsit meseszerûvé, elbeszélõ jellegûvé tette, persze anélkül, hogy a festõiség erejét csökkentette volna. Következésképp festményének hangulata még varázsosabb, még megragadóbb lett. Egy félig valóságos, félig képzeletbeli kisváros életébõl mond el egy vasárnap délutáni "jelenetet". Cselekmény alig van a képen, a festõ mégis "mesél". A mese a kép elõterében kezdõdik a meseszerûen bájos alakokkal, s folytatódik a mesébe illõ kanyargós úttal, a kedves, városképi részlettel, majd egy szokatlanul magas és karcsõ torony mutat a felé a messzeség felé, amely valóban csak a mesék birodalmában érhetõ el. Játékosságot, színjátszást mutatott a rokokó korának társasági élete, s mintha az alakoskodás, a kissé keresett modor lett volna akkor a természetes. Gulácsy remekül fel tudta idézni ezt a hajdanvolt magatartást, s még meg is tetézte bizonyos gyermekes bájjal, naiv meseszerûséggel.

GULÁCSY, Lajos (1882, Budapest - 1932, Budapest)

Sunday Afternoon in Como 1911-12 Oil on cardboard, 102,5 x 69 cm Hungarian National Gallery, Budapest

In the foreground one can see Gulácsy's favourite figures. The young woman with a pretty face is turning to the man standing in front of her. Behind them, two elderly men are approaching the foreground at a slow pace. A road leads to the middle of the picture where one can see buildings which recall the atmosphere of Italian towns. The afternoon sky is shining in the background. Gulácsy does not produce this sunny and peaceful atmosphere by making rococo figures of the 18th c. appear, but by making the portrayal narrative as it were a fairy-tale, yet without reducing expressiveness. As a consequence, the atmosphere of his picture becomes even more fascinating. What he narrates in his picture, is a Sunday afternoon in a little town. There is hardly any activity going on, the painter is still telling us a tale: in the foreground there are some fascinating figures, then the tale goes on with a winding road which might be a part of any tale, then comes the town, and finally an unusually tall and slim tower shows to the distance which can be reached in tales only. Social life of rococo was full of playfulness and pretension as if pretension and affectation had been natural at that time. Gulácsy is remarkably good at recalling this one-time attitude and adds even childlike charm and naive simplicity to it.

Type: landscape Time-line: 1901-1925